A köztéri szobrászat aktuális kérdései
Szeptember 30-án a B. L. Teremben került megrendezésre Szobrászművészek részvételével „A szabadtéri szobrászat aktuális problémái" című szimpózium. A témával kapcsolatos előadások, írásos anyagok, hozzászólások képezték a megbeszélés tárgyát.
A szobor tartóssága miatt - mivel tartós anyagból készül - múltból, jelenből jövőnek szóló üzenet. A legköltségesebb műfajok közé tartozik, a megbízó, a megrendelő főként az anyagi javak felett diszponáló hatalom ... . A 20. század irányzataival, kitágult a szobrászat a köztérről a kiállító termekbe került.
... A köztéri szobor csupán mellékszereplő egy sokszereplős (politikai) - marketing stratégiában, ennek okán a köztéri művészetet, szobrászatot egyre igénytelenebbül kezelik, aminek következménye a megrendelők is tájékozatlanabbak mint bármikor. (Sugár János szobrászművész)
A köztéri szobrok hivatalok, önkormányzatok elképzelései alapján jönnek létre. Ezek véleményformáló, városformáló akarata elsődleges. Elemzők szerint bizonyos érdekcsoportok érdekeltségeiből eredő (nemzeti) társadalmi identitásformáló eszközeit, szándékait tapasztaljuk.
A magyarországi köztereken olyan szobrokat találunk, amelyek valamely állami reprezentációs cél betöltésére hivatottak, vagy állami intézményrendszer allokálja a szobor elkészítéséhez szükséges forrásokat, a kihelyezési, felállítási engedélyt is. Ennek okán egy nagyon zárt rendszert alkot a köztéri szobrászat, amibe konstruktív alkotói szándékkal nehéz, vagy nem lehet beavatkozni. A felállított szobrok „politikai hájaikon" kívül kevés értéket tartalmaznak. Kilépést jelenthet a magán szféra illetve a virtuális tér (inertet). (Szentesi Csaba Kamikádze performanszával kapcsolatosan)
Wehner Tibor a köztéri szobrászattal kapcsolatos egyik kiadványában felhívja a figyelmet a jelenlegi köztéri szobrászat társadalmi meghatározottsága, sokszor hangoztatott megjelölése pontatlan, az nem társadalmi méretekben érvényesül, hanem a társadalmi lét közegeitől elszakadt testületek, hivatalok, intézmények emelik a köztéri szobrokat. Ennek okán a köztéri szobrászat nem közügy ma.
Ez utóbbin kívánnak túllépni egyes irányzatok( publik art, street art, land art, interaktív művészeti törekvések stb ). Műfajilag és tartalmilag is a 60-as évek kommunikációs igénnyel fellépő társadalmi mozgalmaival párhuzamosan bontakoztak ki „galérián kívüli" művészeti formákként, a társadalmi nyilvánosság tereiben nyilvánulnak meg, annak problémáihoz kötődő kötetlen műfajú, legtöbb esetben hely specifikus és minden esetben kontextus függő jelleggel, művészek bevonásával vagy azok kezdeményezésére, viszont elsődlegesen nem művészet orientált közönségréteget megcélzó, illetve bevonó és e közönség felöli visszacsatolást igénylő szándékkal. Jellemzőjük a performanszhoz hasonlóan az akciószerűség. Nem időtálló anyagot használnak (és nem időt álló szándékúak). Jelszavuk, hogy ahol a nyilvánosság heterogén és érdektelen az esztétikai aktivitás iránt, a nyilvános fórumot „mesterségesen" fel kell találni.
A köztéri szobor egy adott hely szellemi fókuszát, lelkületét képezheti. Ma egy olyan jelenség tapasztalható minek folytán úgy a közönségtől, mint a jelenkori szobrászat értékeitől eltávolodik a köztéri szobrászat,
A totalitarista pártállam idejében felállított szobrok - melyek nagy része most az Előd Ákos építész által tervezett szoborparkban található - negatív, illetve vitatott képet alakítottak ki a szobrászatról, ami a köztéri szobrászat múltbeli hagyományos sok évszázados értékeit is mintha befednék. A rendszerváltás után nem újult meg ez a felfogás, a lakosság és a köztéri művészeti alkotások közt nem alakult ki párbeszéd. Kevés a köztéri megrendelés, kevés az értékes köztéri szobor, az olyan, ami a művészeti értéket képviselő valódi funkcióját tölti be. Negatívan ható tényező az üzlet, az az üzlet irányából érkező dolog, amit elsősorban a „hatékonyság" elvével lehet jelölni, minél kisebb szellemi, anyagi befektetéssel (tehetséggel) maximális anyagi haszonnal járó eredmény elérése. Hasonlóképpen azok a szempontok melyek a politika felöl érkeznek, amit tömören „szavazati" értéknek jelölhetünk és elsősorban hatalmi érdekcsoportok érdekeinek, szempontjainak, minél nagyobb létszámú támogatottságának megszerzése a cél. Nem érték szempontok érvénysülnek. (Benedek József )
Aki a hazai szobrászati kiállításokat figyelemmel követi, az nagyon sokszínű szertágazó értékeket felvonultató szobrászati művekkel szembesül. Ezt egyáltalán nem tükrözik a stilárisan nagyon egysíkú felállításra kerülő köztéri alkotások. A művek felállítását kezdeményező pályázatok eredményeként a kihelyezést jóváhagyó elbírálok hibájából, nagyon szűk értékpreferenciát tükröző művek kerülnek a közterekre. Probléma az is, hogy a független kifejezési formákat kereső civil szféra mindmáig az emlékmű 19. századi fogalmából indul ki. Ha ezeket a felállított műveket vesszük figyelembe, akkor a múlt század eleji geometrikus alapformákon alapuló szemlélettel szembesülünk, kocka, gömb, hasáb (Malevici, Brancusi, kubisták stb. lekoppintása ) nagyon egysíkú szemléletet tapasztalunk, jellemzőjük az alkotói szándékok és eredmények hiánya. Egyfajta elmozdulást figyelhetünk meg a hely specifikustól a globális felé, aminek eredménye a sablonosság, a formakultúra hiánya. ( B. Laborcz Flóra )
Pályázatokkal kapcsolatos negatív tapasztalataira utalt Székely János Jenő szobrászművész is.
A rendszerváltás óta létrejött - tartalmilag ugyan új, formailag azonban idejét múlt - köztéri alkotások nem alkalmasak a köztéri művészet újra gondolására. Ennek egyik magyarázata, hogy a független kifejezési formákat kereső civil szféra figyelmen kívül hagyja nemcsak a modern, de a társadalmi kérdésekre is érzékeny kortárs művészet eredményeit. Kilábolást jelenthet ebből a virtuális tér (az internet) többek közt. Az interneten elérhető közterek funkciója egyértelműen a közösségszintű kapcsolatteremtés és kommunikáció: az internet anonim közössége itt ébredhet egyfajta kollektív öntudatra. Az interneten megjelenő alkotások nem valamiféle centralizáló hatalom szabályozása szerint helyezkednek el, hanem autonóm rendszert alkotnak. (Szentesi Csaba)
Ugyanakkor a média, internet és minden, ami kommunikáció, kommunikációs szinten zajlik, akkor hoz létre jelentős értékeket, ha a meditációval párosul, pontosabban a meditáció megelőzi a kommunikációt. A kommunikáció a mindennapi tudatos, felszínes szinten történik általában, míg a meditációban az alkotói folyamat legfontosabb része érvényesül. Ebben a folyamatban tudatalatti és tudatfeletti részek közrejátszanak, az alapvetően kiemelkedő értékek létrehozásába kiemelt szerepet játszanak. Ezt a részt a szakirodalom megvilágosodásnak nevezi.
Benedek József
***
VI. Kőszobor és Szobrászrajz Biennále megnyitója, 2009. aug. 28. B.L.Terem
Egy immár nagy múltú kiállítássorozat újabb és különös állomásához érkeztünk e tárlattal: egy rákoshegyi privátkert és műterem ad otthont a szélesebb szakmai körökben és közönség-berkekben is figyelemre érdemes művészeti szemlének. Az országos szervezettségű és kitekintésű szakmai seregszemlék rendszerébe illeszkedő kiállítássorozat a szobrászat anyagára fókuszálva egyik évben fa, a másik esztendőben a kő mestereit mutatja be immár a magánszféra keretei közé szorulva. Teszi mindezt egy olyan közegben, amelyben a művészet egyre lényegtelenebb, már-már felesleges szerepűnek ítéltetett, és teszi mindezt egy olyan művészeti közegben, amelyben a klasszikus matériák és anyag-megmunkálási metódusok egyre inkább háttérbe szorulnak, s így nemcsak a tradíciók továbbéltetése terén minősíthető jelentőségteljesnek e fórum szervezőinek tevékenysége, hanem a szobrászmesterség alapjainak megőrzése érdekében kifejtett erőfeszítésben és igyekezetben is. Körbepillantva egy -egy jelenkori szobrászati tárlaton regisztrálható, hogy e művészeti ágazat milyen gyökeres matéria- és technika-átalakulás és megújulás terepe: szerves és szervetlen, természetes és mesterséges, maradandó és múlandó, szilárd, folyékony és légnemű anyagokból készülnek a művek, amelyeknek az újszerűsége mellett az egyik talán legfontosabb jellemzője az egyneműség elvesztése, a különböző elemek ötvözésével, összekapcsolásával létrehozott, és legtöbbször provizórikus kompozíció. Az ideiglenesség az egyszeri létezés, a poén- kifejtés utáni szemétdombra-kerülés mintegy programmá is avatódott a legújabb áramlat a strett art, illetve a public art berkeiben. E szobrászati kavalkádban a kőszobrok az állandóságokba, az időtlenségbe, a masszív tőmondatszerű kifejezésekbe vetett hitűnket és bizalmunkat erősítik. Szakál Ernő a kövek, a kőfaragás, a kőből való építkezés nagy tudója írta a Kőfaragók műhelytitkai című könyvének bevezetőjében: ,,Ősrégiek a kőfaragó mesterség titkai , melyek rejtélyes kapcsolódások, multbani hagyományok és tapasztalatok átvételével évezredeken át lényegükben fennmaradtak, mint a mindig újban alig változó tényezők soraként." Erre a lényeglátó, finom meghatározásra ,,a mindig újban alig változó tényezők sorára'' helyezném a hangsúlyt, amely tényező-sor a kőfaragás mellett a kőszobrászat művészeti aspektusainak is lényegi meghatározója .
A VI. Kőszobor és Szobrászrajz Biennále nemcsak a kiállítás-sorozat újabb állomása, hanem visszapillantás is egyben: az ezredforduló óta megrendezett tárlatok díjazottjainak műveit vonultatja fel. Vagyis a Rákoshegyhez kötődő, az egykori Laborcz műhelyhez kapcsolódó, illetve a kő-anyaghoz vonzódó szobrászok legjobbjainak, vagy pontosabb kifejezéssel élve legleleményesebbjeinek művei sorakoznak itt a kertben és fent a műteremben. Árulkodó az elmúlt években díjakkal honorált művészek névsora: idősebb alkotók, a középnemzedék művészei és fiatalok egyként fellelhetők a tárlatsorozatot mintegy emblematikusan reprezentálók körében. Van közöttük, aki évtizedek óta kizárólag kővel dolgozik, van aki nek egy-egy alkotói korszakát határozza meg ez a kemény anyag, és van aki csak egy-egy mű, vagy műcsoport megalkotása érdekében fordul a kőhöz. De akár idős, akár fiatal, akár mindig követ megdolgozó, akár egy-egy művét kőben realizáló az alkotó, a művek sora azt is tanúsítja, hogy az alapvető anyag-azonosság körében mégis milyen fantasztikus a változatosság: hogy a kő milyen sokféle lehet, hogy a különböző összetételű, keménységű, szilárdságú, felületű, és színű kő a bizonyos fokú korlátozottság ellenére milyen gazdag lehetőségeket tár az alkotók elé. Lehet tömbszerű és lehet áttörésekkel megbontott, lehet vertikális és horizontális hangsúlyú, lehet antropomorf és lehet elvont, geometrikus vagy organikus jellegű alakítású, lehet bensőségesen kicsi és lehet monumentálisra törő, lehet könnyed és lehet súlyos, már-már letaglózó hatású - az alkotói program, a mű által megfogalmazott jelentés, kifejezés szolgálatába állítottan .
A rákoshegyi kiállítások sajátos vonása, hogy a szobrokhoz mindig rajzok is kapcsolódnak: olyan szobrászrajzok, amelyeknek nemcsak az a sajátossága, hogy szobrászok készítik őket, hanem az is, hogy a szobrok térbelisége és anyagisága által rejtetten meghatározott, úgymond szobrászi szemlélettel átszőtt, síkba transzponált alkotások. Itt is a változatosságra, a sokágúságra hívhatjuk fel a figyelmet: tanulmányok, vázlatok és kiérlelt kép-igényű alkotások, szobortervek és plasztikához kapcsolódó, mintegy a szobrászati gondolkodást dokumentáló grafikai kompozíciók illeszkednek ebben az évben is a rákoshegyi kiállítási együttesbe, ismételten tanúsítva, hogy a szobrászrajz a grafika és a szobrászat találkozásának, egymást áthatásának különös, varázslatos világa.
Egy két évente jelentkező kiállítássorozat életében a hatodik fejezet már jelentős idő, de még mindenképpen továbbépítésre érdemes, köztes állomás. E művek így összegyűjtve szerteágazó törekvéseket jelző, eltérő indíttatásokkal vezérelt életműveket képviselő, de mégiscsak korjelző, közös hangokat is megszólaltató, a harmadik évezred első évtizedének jelenségeit dokumentáló és jelenségeire pontosan reflektáló kollekciót alkotnak. Egyúttal a szobrászat, a klasszikus hagyományaival éltetett szobrászat eleven, kimeríthetetlen energiáit sugározzák. Ezért a két év múlva esedékes hetedik biennále majdani reményében ajánlom figyelmükbe ezt a visszapillantó hatodik kőszobor- kiállítást.
Wehner Tíbor művészettörténész
A Laborcz Ferenc Szobrászműhely Alapítvány a VI. KŐSZOBOR és SZOBRÁSZRAJZ BIENNÁLÉT 2009 augusztus 28. és szeptember 30 közt hozta létre a B.L.TEREMBEN és szabadtéri környezetében.
Megnyitotta: WEHNER TÍBOR művészettörténész, Rendezte: Benedek József szobrászművész
Kiállító művészek az I. - V. Kőszobrász Biennálék díjazottjai: GÁDOR MAGDA NAGY SÁNDOR NIKMOND BEÁTA PÁLFFY KATALIN, VIZSOLYI JÁNOS, ERŐS APOLKA, B. LABORCZ FLÓRA, LUKÁCS JÓZSEF JÓKA BENEDEK JÓZSEF, VARKOLY LÁSZLÓ VÉRTESI ÁGNES JOSEPH VISY
Támogatták: Nemzeti Civil Alap, Budapest Főváros XVII. kerület Rákosmente Önkormányzata Oktatási és Kulturális Bizottsága és Kutasi Imre.
***
Rákosmentén nagy hagyománya van a művészek által alkotásaik bemutatására szervezett közös tárlatoknak, melyeknek élvezője, befogadója, fogyasztója elsősorban a mindenkori helybéliközönség. Felemlíthető pl. a II. világháború utáni első tavaszon a régi Patay, most Bél Mátyás utcában lévő villában rendezett közös tárlat, mely megnyitóján (ahogyan szobrászművész apám, a kiállítás szervezője emlékeiben élt), hangszóróból Stravinszkij Tavasz ébredése zeneműve szólt. Később a Rákosmenti Napok alkalmából rendezett közös tárlataik a Kastélyban, vagy alkalmas iskolai teremben. Ilyen művészek által szervezett kiállítások voltak a rákosligeti Művészetbarát kör - jelentős törzsközönséget vonzó - kiállításai. Az első Magyar Kultúra Napi tárlatot 1990-ben a Postaforgalmi Szakközépiskolában, utána a Dózsa (ma Vigyázó) Művelődési Házban rendeztük mi művészek a néhány szimpatizáns bevonásával alakított művelődési társaságunk színeiben. Ezeket követték a nagy látogatottságnak örvendő tárlataink és farsangi, szilveszteri mulatságaink és jótékonysági kiállítás, életet lehelve a néhai írónő helyrehozott Rákoshegyi házába, majd alapítvánnyal, művészeti társasággal rendezett hazai és külföldi kiállítókat is idevonzó (kiadványokban dokumentált) periodikus tárlataink a szimpóziumokkal. Szerencsés volt az a megállapodásunk miszerint a januári közös tárlatokat egy-egy szervezet önállóan rendezi, (lehetőleg katalógussal) melyre most a 2004 óta működő B.L. Teremben van és lesz is lehetőség, mivel a hivatásos értékteremtő alkotóművészi munkához elengedhetetlen az értő, befogadó, azt fogyasztó közönség, aki lehetőség szerint tiszta forrásból, közvetítő szűrők nélkül közvetlenül óhajt szívesen az alkotásokhoz jutni.
B. Laborcz Flóra
EREDETMONDÁK
A B. Laborcz Flóra által rendezett Eredetmondák címet viselő kiállítás a Magyar Kultúra Napja tiszteletére nyílt meg a XVII. kerületi B L Teremben. A felkért szakértő - Dr. Beke László művészettörténész - által kiválasztott jelenkori képzőművészeti alkotások a színek, a formák a terek világának eszközeivel idézik a magyar kultúra értékeinek sajátosságait, különböző korok kultúráiba vezető elágazásait, összefüggésben az ezeket az értékeket létrehozó kárpát medencei magyarság és etnikumok eredetmondáiban tartalmazottakkal.
Rákóczy Gizella festőművész a vizuális képalkotás alapelvei szerint, a vízszintes és függőleges kereszt által tagolt felületen négy szín permutációjával (kombinációjával) - egymásra helyezett színrétegekkel, az aranymetszés arányaival és a Fibonacci féle számsorral (1,1, 2, 3, 5, 8, 13,...n) hozza létre szeriális, megnyerő, vizuális élményt, nyújtó akvarelljeit. Rendszerezettsége és annak alapformája az elmúlt százat képzőművészeti törekvésein (Piet Mondrian, Vásárhelyi Viktor, Kepes György) keresztül vezet el több ezer éves távol keleti kultúrákhoz (bűvös négyzet stb.). Bészabó András a tűz színeinek árnyalataival a föld és ég felé gyökér illetve koronaszerűen elágazó formáival érzékelteti az ősi magyar és a keresztény kultúra kapcsolódását. Márton Árpád neves erdélyi festőművész akvarelljei jelzik, hogy egy adott földrajzi környezet, szín és formavilágának értékei miként hatnak az adott hely festészetére , képzőművészetére . Akvarelljei az élénkvörös és zöld, az azok által létrejövő föld színű barnák, valamint a nap és az ég sárga és kék színei, által tárja elénk az erdélyi tájak dinamikus és élénk színvilágát. Kazinczy Gábor festett síkplasztikája, távoli mezők zöldesszürke tónusai, a formák ritmusa egyszerre érzékeltetik a Csodaszarvas, Hunor és Magor történetét és a magyar mondák Életfa (Táltos fa ) motívumát. Barabás Márton alkotásainak sajátos jegyei többek közt, hogy talált tárgyakat, a művészet eszközeit, régi hangszereket, festő és fényképező állványokat, dolgoz fel festményeiben, reliefjeiben, a képzőművészet és zene analógiáit, követő törekvéseket idézve. A lineáris, fejlesztésektől eltérően a tér lehetőségeit inkább követő , kör és spirális alakzatokba komponálja műveit. Könyvkút című objektjének és Ketten című installációjának egyéni - geometrikus és organikus és organikus elemeket egyaránt tartalmazó forma és gondolatvilága - a múlt század második felétől ismert törekvéseken (pop art, koncept art, minimal art) keresztül sok ezer éves kultúrákhoz (maya, inka) is elvezetnek( az idő mérését mutató naptárak, időkerekek stb.). Székely János Jenő fa és kő szobra egyrészt a matematikai törvényszerűségekre utaló formái (Pszeudószféra , fraktálok) másrészt dús organikus formavilága a matematika és a természeti formák világát ötvözik. Kelemen Katalin különböző raszter minták és anyag minőségek együttes hatásával megalkotott asztrális hangulatú felfüggesztett textil művében a konstruktív elemeket, rovásírásból kialakított sorokkal gazdagított négyzetek ritmusát, az élet eredetének titkait, az anyag, az univerzum végtelenségének szimbólumaival - kettős és hármas spirálokkal - dinamizál. Rabie M. Hadie kerámiái ősi mezopotámiai és perzsa kultúrák szín és formavilágának hangulatát hazai kortárs törekvésekkel kombinálja. B. Laborcz Flóra nagyméretű nyomatai egyéni szimbólum világát és romai tanulmány útjának eredményeit tükrözik. Térdeplő alumínium művei az ősök iránti alázat jegyében születtek (Édesanyja emlékére). Laborcz Monika porcelán Emese portréja az egyiptomi frontalítást és a magyar szecesszió keleti eredetű stilizálás jegyeit tükrözik.
Megtekinthetők a tárlaton Kun Éva raku technikával készült kerámiái, Lakatos Edit az erdélyi táj gazdag mondákkal és azok formavilágával telitett Motívum és annak három árnyalata című színes nyomata, Illényi Tamara szimmetrikus, évgyűrűket és egyúttal ősi magyar mondák térképeiről ismert a négy égtájat és a Szélkirályt ábrázoló selyem akvarellje, Benedek József a családfák elágazásainak elvén meg alkotott mobil Életfája és Időstruktúrák című nyomatai.
A kiállításon bemutatott műveket szemlélve, eredetüknek, létrejöttüknek időfolyamatait, összefüggéseit követve azok az alkotótevékenység, az élet eredete és végeredményben a Teremtés titkai felé irányítják gondolatainkat, Azon értékek felé melyek generációkról generációkra öröklődés útján továbbítódhatnak, kedvező időkben bármikor kibontakozhatnak. Jövőbe mutatóan a képzőművészet és különböző kutatási terültetek eredményeivel karöltve (napjainkban pl.: képzőművészet - genetika) jelzik az értékteremtés állandóan megújuló lehetőségeit.
Benedek József
A Renée Művészeti Társaság EREDETMONDÁK című kiállítása a Magyar Kultúra Napja tiszteletére 2009 január 28. és február 28. közt volt látható a B.L. TEREM-ben. A megnyitón bevezetőt mondott: FOHSZ TIVADAR Budapest Főváros XVII. kerülete Rákosmente alpolgármestere, megnyitotta: BENEDEK JÓZSEF szobrászművész, a kiállított műveket válogatta Dr. BEKE LÁSZLÓ művészettörténész, rendezte: B. LABORCZ FLÓRA ötvös-szobrászművész.
Kiállító művészek: BARABÁS MÁRTON, BENEDEK JÓZSEF, BÉSZABÓ ANDRÁS, ILLÉNYI TAMARA, KAZINCZY GÁBOR, KELEMEN KATA, KUN ÉVA, B. LABORCZ FLÓRA, LAKATOS EDIT, LABORCZ MONIKA, MÁRTON ÁRPÁD, RABIE M. M. HADIE, RÁKÓCZY GIZELLA, SZÉKELY JÁNOS JENŐ.
Támogatták: Nemzeti Kulturális Alap, Budapest XVII. ker. Önkormányzata Oktatási és Kulturális Bizottsága, Dr. Bényi Zsolt, Fejér Gyula, Nagy Anikó, Soltiné Kis Katalin képviselők, Ráfész COOP Zrt.Nemzeti Civil Alapprogram
